A királynők nem halnak meg – 5. rész

      GYŐRI SAKK-KONGRESSZUS 1924. című sakk-tornakönyvben olvashatunk Beatrix-ról Galgóczy Ferenc leírásában. Ime a teljes szöveg:

4. Az első magyar sakkozó

     1479. Az első magyar sakkozó, kit névszerint is ismerünk, Magyarország akkori királynője, Hollós Mátyás királyunk neje, a nápolyi királyleány: Aragóniai Beatrix volt, ki 1457-ben Nápolyban született, 1476-ban férjhezment Corvin Mátyás királyunkhoz, s Mátyásnak 1490-ben bekövetkezett halála után Nápolyban 1508-ban húnyt el.

      történelem feljegyezte, hogy 1479. év júliusában Mátyás király az Ulászló cseh királlyal való találkozásra Beatrix királynéval együtt páratlan fényűzéssel jelent meg, és időzött közel három hétig Olmüc-ben (Ma Olomouc, Csehország), amely akkor a magyar király fenn-hatósága alá tartozott, s ott az előző évben kötött békét is megerősítette.A Ransanus codex képén Mátyás és Beatrix fogadják Ransano nápolyi követet

Bonfini Antalnak, az olasz származású történetírónak, ki 1486-ban jött hazánkba, és 1495-ben írta meg krónikáját (Antonii Bonfinii civis asculani rerum Ungaricarum decades IV) köszönhetjük ez alkalomból a következő sakkadatot:

„A király Ulászlót, ki az átellenben levő szálláson várakozott, naponta azon figyelembe részeltette, hogy az úton áthaladva kegyesen eléje ment, és elkísérte a királyi közös lakószobába, ahol a kitűntetően fogadottal Beatrix jelenlétében meghitten és tréfásan elbeszélgetett, gyakran a királynével való sakkjátékra hívta fel: (quandoque latrunculus cum Regina ludere jubebat) ami a későbbi meghiúsult házassági tervnek kezdete volt. (Az utolsó passzus azon tárgyalásokra vonatkozik, amelyek Mátyás halála után Beatrix és Ulászló között házasságkötés céljából folytatódtak, de frigykötésre nem vezettek)”

 Beatrix személyes érdeklődését a tudomány és irodalom iránt kiemelik mindazok az olasz írók és szónokok, a kiktől jellemrajzait bírjuk; Bonfin százada legbölcsebb asszonyának mondja, ki a tudományokban rendkívül gyönyörködött; Coelius Calcagnini szerint szerette a művelt elméjű embereket, mindenünnen magához hívta s gazdagon jutalmazta a tudósokat, Christoforo Persona az ókor nagyszellemű s a tudományokat pártoló nőivel hasonlítja össze, Galeotti pedig kiemeli a latin írók idézésében való készségét és azt, hogy ősei módjára mindig olvas, vagy fölolvasást hallgat. Ezeknél az általános magasztalásoknál értékesebb a már említett Ransanus püspök közlése, ki Magyarországról írt műve bevezetéseül szánt s Mátyáshoz intézett ajánlásábanelmondja, hogy munkája megírására tulajdonképen Beatrix buzdította, ki neki bizonyos codexet is adott át, melyben Attilától egész a Mátyás koráig ismertetve voltak Magyarország fejedelmei. Ugyanez a Ransanus a királyi pár általi fogadtatása alkalmával tartott beszédében Beatrixnak erényei mellett csodálatos, nagy elméjéről is magasztalólag szólt, őt szellemi tekintetben is Mátyással vetélykedőnek mondván. Naldus Naldius firenzei humanista író 1485 táján a Mátyás budai könyvtárának dicsőítésére írt költeményét ajánlólevéllel kísérte, melyben Beatrixot mint Mátyás bölcs tanácsadóját ünnepli, de kiemeli vallásossága mellett a régi írók műveiben való nagy jártasságát is. Philippus Bergomensis már Mátyás halála után a királynénak szintén a «szép-tudományok» iránti buzgó s már gyermekkorából eredő fogékonyságát, a történetben, bölcsészetben való beható ismereteit s innen eredő ékesszólását dícséri, mely kortársait állítólag annyiszor bámulatra ragadta.

 A Ransanus codex képén Mátyás és Beatrix fogadják Ransano nápolyi követet

 gen érdekes Bonfini szövegének első magyar fordítása Heltai Gáspártól, amely Magyar Krónika címen 1575-ben jelent meg, mert az első magyar szöveg, amelyben játékunk neve előfordul:

„Mátyás király mindennap megyen vala az ő atyjafiának László királynak szállására és úgy hozza vala őtet által az ő szállására. És bevivén őtet az ő ágyasházába, ott csúfolkodnak vala az Beatrix királyné asszonynyal nagy vig beszédekkel. Gyakorta meghagyá Mátyás király, hogy Beatrix királyné asszony okstáblás vitézjátékot játszodozna László királlyal; oly nagy tisztességet teszen vala néki Mátyás király nagy szeretettel.”

árki István 1872-ben megjelent „A sakkjáték tankönyve” című művében a történelmi részben fentebbi sakkadatot közli és tőle elválasztottan a tanulmányok című részben egy ötlépéses végjátékot ad, mint a Beatrix királynő és Ulászló között váltott egyik játszma befejezését. Ez nem tekintendő egyébnek, a szerző sem kívánta másnak tekinteni, mint a tárgyat élénkítő poetica licentiá-nak, hiszen azon időben a bábok menetmódja – miként alább látni fogjuk – még valószínűleg lényegesen elütött a maitól.

sak a mohácsi vész után bukkanhatunk újabb sakkemlékre Magyar-országon. Nádasdi Tamás nádor írt egy levelet egy magyar főúrnak Battyhányi Ferencnek, hogy az országban tartózkodik egy híres olasz sakkmester Oliver Jeromos, és felkérte, hogy sakkozzon vele. Azt nem tudjuk, hogy játszottak-e. A levél Sárváron, 1557 február 28-án kelt. Csak hozzáteszem, hogy Batthányi 1497-ben született, 18 évvel Beatrix sakkjátéka után. Még később játszottak Madridban olasz sakkozók a spanyol király udvarában Ruy Lopezékkel, 1574-ben. Majdnem száz évvel Beatrix után. Leonardo da Cutri és Paolo Boi személyéről van szó. A Siracusa-i Paolo Boi állítólag járt Magyarországon is. Madridból Lisszabon után Nápolyba tért vissza 1575-ben, és az urbinoi herceg palotájában lakott. 1598-ban, 70 éves korában Nápolyban megmérgezték. Beatrix már 90 évvel ezelőtt meghalt. De elhozta a sakkjátékot Magyarországra.

 legenda szerint hazánkban az Aragóniai Beatrix kiséretében érkezett itáliai, nápolyi szakácsok honosították meg a marcipánt. Mátyás király és Beatrix lakodalmán a számtalan finomság között ugyanis egy marcipánból készült sakk-készlet örvendeztette meg a vendégsereget.

Aragóniai Beatrix márvány mellszobra a Louvre-ban

Mátyás és Beatrix a Hieronymus codexben

Mint korábban már olvasható volt, Beatrix apai ágon a spanyol királyi családból származott. Magyarországról az ő ittléte alatt nem ismeretes sakkjátszma. Még azt sem tudjuk, hogy még a régi szabályok, vagy már az újak szerint sakkozott-e. Lucena az 1497-ben megjelent művében még beszél régi és új sakkról, de könyvében az új sakk dominál. Azonban abból az időszakból találtak egy játszmát Spanyolországban. Az európai sakk legrégebben feljegyzett játszmáját egy XV. századbeli 41 oldalas katalán nyelvű kéziratban fedezték fel. Scachs d’amor című versét Castellvi, Fenollar és Vinyoles jegyezték le. Kiadták Valenciában, Spanyolországban, 1499-ben. A játszmát 1475 körül Valenciában játszhatta Francesco di Castellvi, Narcis Vinyoles (1447-1517) valenciai katalán költő ellen. A játszmát Bernat Fenollar kommentálja.  A játszma Mars (világos) és Vénusz (sötét) küzdelmét jelképezi. Mars a szerelem istene képében piros figurákkal, Vénusz a dicsőség istennője képében zöld figurákkal játszik. Ezt már az új európai sakk szabályai szerint játszották, és az első ilyen dokumentált játszma. Minden fogyatékossága ellenére ez már a mi sakkunk:

MARS – VÉNUSZ

1.      e4              d5

2.      exd5          Vxd5

3.      Hc3           Vd8

4.      Fc4            Hf6

5.      Hf3            Fg4

6.      h3              Fxf3

7.      Vxf3          e6

8.      Vxb7         Hbd7

9.      Hb5           Bc8

10.  Hxa7         Hb6

11.  Hxc8         Hxc8

12.  d4              Hd6

13.  Fb5+         Hxb5

14.  Vxb5+       Hd7

15.  d5              exd5

16.  Fe3            Fd6

17.  Bad1         Vf6

18.  Bxd5         Vg6

19.  Ff4            Fxf4

20.  Vxd7+       Kf8

21.  Vd8 matt.

Ez volt a befejező állás:

 

 

A kéziratot 1905-ben fedezte fel a jezsuita P. Ignasi Casanovas. A spanyol polgárháború alatt elveszett. Castellvi gyakori látogatója volt a spanyol Aragóniai Ferdinánd király(1452-1516) udvarának, 1506-ban halt meg. Vinyoles politikus és író volt Valenciában. Vinyoles felesége annak a bankárnak az unokahúga volt, aki pénzügyileg támogatta Kolumbusz első expedícióját. Vinyoles beszélt katalán, kasztíliai, latin és olasz nyelven. Fenollar apát Ferdinánd király levelező titkára volt, emellett a Valenciai egyetem matematika professzora. Spanyolország legkorábbi könyvnyomtatóinak egyike volt. 1527-re vagy 1516-ra tehető halála ideje. Nem is járunk messze a nápolyi királyi udvartól, ahol Beatrix apja a szintén aragóniai Ferdinánd uralkodott.

Padlócsempe sakktábla mintázattal (1479-1485 között) a budai dominikánus templomból