Sakkjátszma

Sakk, Sakkjátszmák, Sakktörténeti érdekességek – CGShu

Archive for 2009. január

A királynők nem halnak meg – 5. rész

Posted by sakkjatszma - január 18, 2009

     a_inigold1 GYŐRI SAKK-KONGRESSZUS 1924. című sakk-tornakönyvben olvashatunk Beatrix-ról Galgóczy Ferenc leírásában. Ime a teljes szöveg:

4. Az első magyar sakkozó

     1479. Az első magyar sakkozó, kit névszerint is ismerünk, Magyarország akkori királynője, Hollós Mátyás királyunk neje, a nápolyi királyleány: Aragóniai Beatrix volt, ki 1457-ben Nápolyban született, 1476-ban férjhezment Corvin Mátyás királyunkhoz, s Mátyásnak 1490-ben bekövetkezett halála után Nápolyban 1508-ban húnyt el.

     a_ini250 történelem feljegyezte, hogy 1479. év júliusában Mátyás király az Ulászló cseh királlyal való találkozásra Beatrix királynéval együtt páratlan fényűzéssel jelent meg, és időzött közel három hétig Olmüc-ben (Ma Olomouc, Csehország), amely akkor a magyar király fenn-hatósága alá tartozott, s ott az előző évben kötött békét is megerősítette.A Ransanus codex képén Mátyás és Beatrix fogadják Ransano nápolyi követet

Bonfini Antalnak, az olasz származású történetírónak, ki 1486-ban jött hazánkba, és 1495-ben írta meg krónikáját (Antonii Bonfinii civis asculani rerum Ungaricarum decades IV) köszönhetjük ez alkalomból a következő sakkadatot:

„A király Ulászlót, ki az átellenben levő szálláson várakozott, naponta azon figyelembe részeltette, hogy az úton áthaladva kegyesen eléje ment, és elkísérte a királyi közös lakószobába, ahol a kitűntetően fogadottal Beatrix jelenlétében meghitten és tréfásan elbeszélgetett, gyakran a királynével való sakkjátékra hívta fel: (quandoque latrunculus cum Regina ludere jubebat) ami a későbbi meghiúsult házassági tervnek kezdete volt. (Az utolsó passzus azon tárgyalásokra vonatkozik, amelyek Mátyás halála után Beatrix és Ulászló között házasságkötés céljából folytatódtak, de frigykötésre nem vezettek)”

a_ini119 Beatrix személyes érdeklődését a tudomány és irodalom iránt kiemelik mindazok az olasz írók és szónokok, a kiktől jellemrajzait bírjuk; Bonfin százada legbölcsebb asszonyának mondja, ki a tudományokban rendkívül gyönyörködött; Coelius Calcagnini szerint szerette a művelt elméjű embereket, mindenünnen magához hívta s gazdagon jutalmazta a tudósokat, Christoforo Persona az ókor nagyszellemű s a tudományokat pártoló nőivel hasonlítja össze, Galeotti pedig kiemeli a latin írók idézésében való készségét és azt, hogy ősei módjára mindig olvas, vagy fölolvasást hallgat. Ezeknél az általános magasztalásoknál értékesebb a már említett Ransanus püspök közlése, ki Magyarországról írt műve bevezetéseül szánt s Mátyáshoz intézett ajánlásábanelmondja, hogy munkája megírására tulajdonképen Beatrix buzdította, ki neki bizonyos codexet is adott át, melyben Attilától egész a Mátyás koráig ismertetve voltak Magyarország fejedelmei. Ugyanez a Ransanus a királyi pár általi fogadtatása alkalmával tartott beszédében Beatrixnak erényei mellett csodálatos, nagy elméjéről is magasztalólag szólt, őt szellemi tekintetben is Mátyással vetélykedőnek mondván. Naldus Naldius firenzei humanista író 1485 táján a Mátyás budai könyvtárának dicsőítésére írt költeményét ajánlólevéllel kísérte, melyben Beatrixot mint Mátyás bölcs tanácsadóját ünnepli, de kiemeli vallásossága mellett a régi írók műveiben való nagy jártasságát is. Philippus Bergomensis már Mátyás halála után a királynénak szintén a «szép-tudományok» iránti buzgó s már gyermekkorából eredő fogékonyságát, a történetben, bölcsészetben való beható ismereteit s innen eredő ékesszólását dícséri, mely kortársait állítólag annyiszor bámulatra ragadta.

mathias_beatr_codex

 A Ransanus codex képén Mátyás és Beatrix fogadják Ransano nápolyi követet

i_inigold1 gen érdekes Bonfini szövegének első magyar fordítása Heltai Gáspártól, amely Magyar Krónika címen 1575-ben jelent meg, mert az első magyar szöveg, amelyben játékunk neve előfordul:

„Mátyás király mindennap megyen vala az ő atyjafiának László királynak szállására és úgy hozza vala őtet által az ő szállására. És bevivén őtet az ő ágyasházába, ott csúfolkodnak vala az Beatrix királyné asszonynyal nagy vig beszédekkel. Gyakorta meghagyá Mátyás király, hogy Beatrix királyné asszony okstáblás vitézjátékot játszodozna László királlyal; oly nagy tisztességet teszen vala néki Mátyás király nagy szeretettel.”

m_inihomilárki István 1872-ben megjelent „A sakkjáték tankönyve” című művében a történelmi részben fentebbi sakkadatot közli és tőle elválasztottan a tanulmányok című részben egy ötlépéses végjátékot ad, mint a Beatrix királynő és Ulászló között váltott egyik játszma befejezését. Ez nem tekintendő egyébnek, a szerző sem kívánta másnak tekinteni, mint a tárgyat élénkítő poetica licentiá-nak, hiszen azon időben a bábok menetmódja – miként alább látni fogjuk – még valószínűleg lényegesen elütött a maitól.

c_inibeatrixsak a mohácsi vész után bukkanhatunk újabb sakkemlékre Magyar-országon. Nádasdi Tamás nádor írt egy levelet egy magyar főúrnak Battyhányi Ferencnek, hogy az országban tartózkodik egy híres olasz sakkmester Oliver Jeromos, és felkérte, hogy sakkozzon vele. Azt nem tudjuk, hogy játszottak-e. A levél Sárváron, 1557 február 28-án kelt. Csak hozzáteszem, hogy Batthányi 1497-ben született, 18 évvel Beatrix sakkjátéka után. Még később játszottak Madridban olasz sakkozók a spanyol király udvarában Ruy Lopezékkel, 1574-ben. Majdnem száz évvel Beatrix után. Leonardo da Cutri és Paolo Boi személyéről van szó. A Siracusa-i Paolo Boi állítólag járt Magyarországon is. Madridból Lisszabon után Nápolyba tért vissza 1575-ben, és az urbinoi herceg palotájában lakott. 1598-ban, 70 éves korában Nápolyban megmérgezték. Beatrix már 90 évvel ezelőtt meghalt. De elhozta a sakkjátékot Magyarországra.

a_ini47 legenda szerint hazánkban az Aragóniai Beatrix kiséretében érkezett itáliai, nápolyi szakácsok honosították meg a marcipánt. Mátyás király és Beatrix lakodalmán a számtalan finomság között ugyanis egy marcipánból készült sakk-készlet örvendeztette meg a vendégsereget.

aragoniaibeatrix

Aragóniai Beatrix márvány mellszobra a Louvre-ban

hieronimus_mathiasbeatris_hieronimus

Mátyás és Beatrix a Hieronymus codexben

Mint korábban már olvasható volt, Beatrix apai ágon a spanyol királyi családból származott. Magyarországról az ő ittléte alatt nem ismeretes sakkjátszma. Még azt sem tudjuk, hogy még a régi szabályok, vagy már az újak szerint sakkozott-e. Lucena az 1497-ben megjelent művében még beszél régi és új sakkról, de könyvében az új sakk dominál. Azonban abból az időszakból találtak egy játszmát Spanyolországban. Az európai sakk legrégebben feljegyzett játszmáját egy XV. századbeli 41 oldalas katalán nyelvű kéziratban fedezték fel. Scachs d’amor című versét Castellvi, Fenollar és Vinyoles jegyezték le. Kiadták Valenciában, Spanyolországban, 1499-ben. A játszmát 1475 körül Valenciában játszhatta Francesco di Castellvi, Narcis Vinyoles (1447-1517) valenciai katalán költő ellen. A játszmát Bernat Fenollar kommentálja.  A játszma Mars (világos) és Vénusz (sötét) küzdelmét jelképezi. Mars a szerelem istene képében piros figurákkal, Vénusz a dicsőség istennője képében zöld figurákkal játszik. Ezt már az új európai sakk szabályai szerint játszották, és az első ilyen dokumentált játszma. Minden fogyatékossága ellenére ez már a mi sakkunk:

MARS – VÉNUSZ

1.      e4              d5

2.      exd5          Vxd5

3.      Hc3           Vd8

4.      Fc4            Hf6

5.      Hf3            Fg4

6.      h3              Fxf3

7.      Vxf3          e6

8.      Vxb7         Hbd7

9.      Hb5           Bc8

10.  Hxa7         Hb6

11.  Hxc8         Hxc8

12.  d4              Hd6

13.  Fb5+         Hxb5

14.  Vxb5+       Hd7

15.  d5              exd5

16.  Fe3            Fd6

17.  Bad1         Vf6

18.  Bxd5         Vg6

19.  Ff4            Fxf4

20.  Vxd7+       Kf8

21.  Vd8 matt.

Ez volt a befejező állás:

 

 mars_venus

A kéziratot 1905-ben fedezte fel a jezsuita P. Ignasi Casanovas. A spanyol polgárháború alatt elveszett. Castellvi gyakori látogatója volt a spanyol Aragóniai Ferdinánd király(1452-1516) udvarának, 1506-ban halt meg. Vinyoles politikus és író volt Valenciában. Vinyoles felesége annak a bankárnak az unokahúga volt, aki pénzügyileg támogatta Kolumbusz első expedícióját. Vinyoles beszélt katalán, kasztíliai, latin és olasz nyelven. Fenollar apát Ferdinánd király levelező titkára volt, emellett a Valenciai egyetem matematika professzora. Spanyolország legkorábbi könyvnyomtatóinak egyike volt. 1527-re vagy 1516-ra tehető halála ideje. Nem is járunk messze a nápolyi királyi udvartól, ahol Beatrix apja a szintén aragóniai Ferdinánd uralkodott.

1476-85budaidominicanpcsempe

Padlócsempe sakktábla mintázattal (1479-1485 között) a budai dominikánus templomból

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A királynők nem halnak meg – 4. rész

Posted by sakkjatszma - január 17, 2009

m_inihiero1ialatt Mátyás utóda Ulászló személyesen vezette a hadműveletet Székesfehérvár és Veszprém visszahódítása czéljából, Beatrix udvarát Esztergomban tartotta, kétségkívül az érseki várban, melyben a kincsekkel dúsan fölszerelt székesegyház s a Vitéz János érsektől épített s azóta nyomtalanúl elpusztult gyönyörű palota állott, termében az összes magyar királyok képeivel s a hol a Dunára néző pompás kerteket oszlopcsarnokok és födött folyosó ékesítette.

esztergom00501

Az esztergomi vár mai képe a királyi palota helyére sokkal később épült Bazilikával

a_ini103z esztergomi vár mindkét fokáról ma is elragadó kilátás nyílik a kanyargó, hatalmas Dunára, melybe félszigetként nyúlik be az esztergomi promontórium, a mosolygó, virúló partvidékre, a Vértes-hegyláncz pilisvidéki magaslatára s a várral éppen szemben fekvő, egykor szintén megerősített Szent-Tamásról nevezett apátság dombjára, a túlparton pedig a Garam és Ipoly völgyeire. De ma csak sejteni tudjuk, hogy a Szent-István palotája ott állhatott, a harántosan függő sziklára épűlt déli csúcson, a hol egy kápolnaszerű helyiség régi oszlopok fölhasználásával ma eredeti román stíljében helyreállítva látható, s hogy talán a királyi palota alakúlt át a régi érseki székházzá, melynek egy-egy hatalmas boltíve ma is fölbukkan az omladékok között. Kétségkívül a formájában is teljesen átalakúlt, nagy részben leásott várhegy két legmagasabb csúcsán, a délin és éjszakin, voltak a főépületek a Mátyás korában is.

esztergomi_var_szt_istvan-_terme

Az esztergomi vár Szent-István terme ma is látható

a_iniregiomontanusz Esztergomban özvegyül székelő Beatrix «Isten kegyelméből Magyar- és Csehország királynéjának s Ausztria herczegnőjének» nevezte magát állandóan edictumaiban, s még mindig bizonyos kormányzati jogokat gyakorolt; birtokadományozásait Ulászló megerősítette, a «királynéi városok» fölött, mint azt Mátyás halála után mindjárt tudtokra is adta, valósággal uralkodott, de a többiekhez is a fejedelmi jóakarat hangján intézte iratait. Az 1494. évtől kezdve jeleivel találkozunk annak, hogy Ulászló a királynénak a bányavárosok fölött gyakorolt jogait s onnan húzott hasznát korlátozni vagy elvonni igyekszik. 1496 elején Beatrix kénytelen volt lényegesen leszállítani udvartartását s mérsékelni költekezését. Az egykorú adólajstromok nyomán tudjuk, hogy Beatrixnak 1494-ben és 1495-ben még birtokai voltak Pilis-, Pest-, Nógrád- és Fejérmegyékben, – melyekre 1494-ben összesen 1187, 1495-ben már csak 918 forint adó volt kivetve. Mármarosmegyében Husztot, Szigetet s valószínűleg Rónaszéket bírta még 1495-ben is, és ugyanekkor birtokában kellett lennie az abaujmegyei Forró mezővárosnak is, mert ezt, minden tartozékaival egyetemben, 1498 végén adta zálogba titkárának, Stagnolo Gábornak.

i_ini332500 augusztus havában Beatrix még Esztergomból leveleket írt rokonainak, üdvözölve unokaöcscsét, Francesco Gonzagát fia születése alkalmából; de már októberben tudták Velenczében, hogy elköltözni készűl Nápolyba, hová valószínűleg bátyja, a király hívta.

h_ini23uszonnégy, magyar uralmi területen töltött, örömben és dicsőségben s azután megalázásokban és sanyarúságokban gazdag esztendő után Beatrix visszatérőben volt nápolyi hazájába, családjához, melynek köréből időközben kidőltek azok, kikhez legtöbb szeretettel ragaszkodott s mely utolsó harczát vívta a bukás elutasíthatatlan végzete ellen.

n_iniemiliiem tudjuk, hogy mely napon és hol érintette először a nápolyi területet; csak valószínűnek kell tartanunk, hogy a mint egykor Manfredoniában szállt hajóra, úgy most is ott kötött ki. 1501 márczius 16-ikán, hétfői napon, az esti órákban érkezett meg, Aversa felől jövet Nápolyban; bátyja a király személyesen ment néhány mérföldnyire elébe s fényes kísérettel hozta be a városba.

i_inigold508 szeptember 13-ikáról a következő följegyzést olvassuk Notar Giacomo egykorú nápolyi krónikájában:

«Szeptember hó 13-ik napján, szerdán, 13 órakor Isten végzése szerint elköltözött ebből az életből Madamma Beatrice de Aragonia, Magyarország királynéja, a Castello Capuanában, a hol több napon át ápolta őt a két királyné-asszony, az anya és leánya. Felöltöztették őt fehér selyemruhába, koronával a fején, az országalmával kezében és brokát palásttal a hátán; így őrízte őt a fiatalabb királyasszony estig. »

s_ini242írján a márványtáblába a következő fölírás van vésve:

«BEATRIX ARAGONEA PANNONIAE REGINA
FERDINANDI PRIMI NEAP. REGIS FILIA
DE SACRO HOC COLLEGIO OPT. MERITA
HIC SITA EST.
HAEC RELIGIONE ET MUNIFICENTIA SE IPSAM VICIT.»
beatrix-siremleke

Posted in Gerencsér Csaba, magyar, sakkjátszma, sakktörténet, Uncategorized | Leave a Comment »

A királynők nem halnak meg – 3. rész

Posted by sakkjatszma - január 16, 2009

h_ini147unyadi Mátyás feladatául tűzte ki Ulászlót megnyerni és magához lánczolni, a mire különösen abban az időben, mikor el volt határozva döntő csapást mérni a német császárra s ezért legalább a Jagellók ellenségeskedése ellen biztosítania kellett magát, nagy szüksége is volt. A lágyjellemű fiatal királyt nemcsak vendéglátásának pazarságával és a mulatozás zajával iparkodott elkábítani, nemcsak a saját egyéniségének egész megnyerő varázsát árasztotta ki reá, hanem nyilvánvaló igyekezettel felesége megnyerő tulajdonságait is ütőkártyáúl használta föl vendégével szemben játszmája megnyerésére. Beatrixnak a nép tetszészaja közepett nyilvánosan tánczolnia kellett Ulászlóval; majd gyakran kellett férje belső szobáiban sakkot játszania vendégökkel, kivel úgy ő, mint Mátyás «háziasan, tréfálkozva mulattak». Beatrix állítólag maga készítette ki Ulászló ágyneműjét, lakásberendezését is az ő választéka és fényűző olasz ízlése szerint s a drága ruházatok és az ágynemű, a miket a cseh király ajándékba kapott, ugyancsak az ő ajándékaképen szerepeltek.

ulaszlo_eremkepe

Ulászló cseh, később magyar király éremképe

m_inigoldiután Mátyás Olmützben többi vendégeit is dúsan megajándékozta, július végén szétoszlott a fényes gyülekezet. Épen ideje volt, hogy Mátyás hazatérjen: nagy veszélyek és bajok várták erős keze beavatkozását. Míg az országban szárazság és dögvész pusztított, a török – Mátyás hite szerint a velenczeiektől bíztatva – Olaszország felől becsapott Erdélybe. A pestis veszélye miatt előbb maga is a felvidék «erdői által kellemes» helyein járt nejével, de kötelességétől szólítva megvált tőle s Beatrixot Kassa felé küldvén, ő maga székvárosába sietett.

o_inihieroktóber hó vége felé már ismét együtt kellett lennie a királyi párnak Budán, mert ekkor érkezett híre a roppant győzelemnek, melyet a Mátyás két hős vezére, Báthori és Kinizsi, vezéreikhez méltó seregeikkel a Kenyérmezőn október 13-ikán vívtak ki Alibég török hada fölött s mely harminczezer török harczos életébe került. Mátyás sietett a diadalhírt nemcsak Rómába, hanem apósához, Ferrante királyhoz is levélben eljuttatni, Beatrix pedig bátyját, a calabriai herczeget értesítette a nagy eseményről. A király rendeletére minden templomban hálaadó istentiszteletet tartottak s Mátyás és Beatrix maguk is templomról-templomra jártak ájtatoskodni, s áldozataikat lerakni Isten oltáraira.

a_ini162z 1480 év kezdetén Mátyás feleségével, Aragoniai Jánossal és bizonynyal Ferenczczel is Veszprém vidékén járván, január 25-ikén meglátogatta a Veszprém várostól éjszaknyugatra fekvő lövöldi karthauzi kolostort, melynek helyén most Városlőd község áll. János herczeg pápai legátusi hatalmánál fogva engedélyt adott arra, hogy a királyné és udvarhölgyei beléphessenek a kolostorba, valamint arra is, hogy a magas vendégek vacsorára húst ehessenek. A rövidre tervezett látogatás azonban váratlanul hosszúra nyult, mert Mátyás Lövöldön súlyosan megbetegedett. Felüdülvén s elutazván kíséretével, hálásan emlékezett meg a vendéglátó kolostorról; nagyobb összeget adományozott a karthauzi barátoknak házuk kiépítésére s egy halastó létesítésére, ezenkívül könyvtárukat is megajándékozta néhány könyvvel, melyek egyikén egy ma is látható följegyzés örökítette meg a király látogatását; e könyv kezdőbetűjének miniaturképe nőt ábrázol, kit egy szerzetes gyóntat, míg háta mögött angyal és ördög látható. Némi valószínűséggel lehet e kép nőalakját a talán épen Lövöldön gyónást is végzett Beatrix képmásának tartanunk.

h_inigoldunyadi Mátyás, saját levelének tanusága szerint e hadjáratot megelőzőleg üdülés és vadászat végett ment Budáról Tatára, abba a szép várba, melyet – a földig lerombolt réginek helyére – ő építtetett föl igen rövid idő alatt azon a kies, vízgazdag vidéken. E szórakozásában örömest osztozott a vadászati kedvteléshez már gyermekkorában hozzászokott Beatrix. Ő Magyarországon a vadászatnak mondhatni klasszikus talajára talált, mert a magyarok e hajlamot már nomád őseiktől örökölhették s földjük az egész középkoron át híres volt vadakban való változatos gazdagságáról. A Vértes árnyékos erdőségeiben gyakran fölhangzott a királyi pár vadászainak kürtje, ebfalkájának csaholása; Mátyásnak Buda környékén, Visegrád körül, Tatán nagyszerű vadaskertjei voltak, nemkülönben Zólyomban, Diósgyőrön és a Csepel-szigeten; ez utóbbi két uradalom, mint a királynét illető, a Beatrix tulajdonába ment át; a Csepelsziget gazdagsága szarvas-, őz-, nyúl-, dámgím- és egyéb vadban még II. Ulászló idejében is csodálat tárgya volt. A veszprémmegyei Puszta-Palotán, Várpalota határában, Mátyás egykori vadászkastélyának romjai most is láthatók, s Budához közel, az Érd melletti erdőben egy «Kutyavár»-nak vannak nyomai, melyben valószínűleg a királyi peczérek tanyáztak.

a_ini183 vadászatok abban az időben többnyire zajos vígsággal s gyakran igen dús eredménynyel folytak le; egy, a XVI. század elején Estei Hipolit, akkor egri püspök birtokain megtartott medvevadászat élénk leírását épen olasz tollnak köszönhetjük. Beatrixnak legnagyobb öröme itt is a sólymokkal való vadászásban telhetett, melyet Magyarhonban már a XII. században gyakoroltak, s mely, hogy mennyire honos volt a Mátyás uradalmain, azt némely, a királyi sólymárok után elnevezett község is bizonyítja. Nálunk akkor még a folyóvizek szabályozatlanok lévén, a nagy mocsáros területeken roppant számban tenyészett a kócsag és egyéb gém, a sólyommal való vadászás legkedveltebb zsákmánya, a mi által különbözhetett leginkább e vadászatnem nálunk az olaszországitól, hol inkább a fogolyneműek elejtésére szolgált. Itt főleg a kerecsensólyom használata dívott, keresettek voltak a kisoroszországi és erdélyi sólymok, melyeket néha még az olaszok is szívesen cseréltek be tőlük kitanított vadászsólymokért. Ilyen sólyomcsere ügyében Beatrix is levelezett sógorával, a szintén nagy vadászként ismeretes ferrarai herczeggel.

tata_metszete

A metszeten TATA a XVI. században

m_inigold1átyás könyvgyűjtő szenvedélye második házassága idejében érte el tetőpontját; őt az akkor még fejletlen könyvnyomtatás őstermékei nem érdekelték, csak a pergamentre írt, gazdag művészi ornamentikával s kötéssel ellátott kézirati codexek, melyek terén Európában elsőrendű kedvelő és gyűjtő volt, úgy hogy a leghírnevesebb firenzei miniaturista, Attavante, a Mátyás utolsó éveiben már majdnem kizárólag az ő számára dolgozhatott csak s a Beatrix számára, ki koronkint külön megrendeléseket is tett nála s egy ízben 318 aranyat fizettetett neki, úgy hogy azt az összeget, melyet a magyar udvar könyvmásolásokra és azok művészi díszére fordított, évi 30000 arany forintra lehet becsülni.

a_ini217 Corvin-codexek belső festői díszítése, melybe illesztve Beatrixnak nem kevesebb mint tizenkét előttünk ma ismert miniatur-arczképe fordúl elő, fantasztikus mesevilágba vezet bennünket, a melyben a formák változatos gazdagsága vetélkedik a színek és az aranyozás pompájával. Képzeleti csodalények, emberi és állati alakok vannak benne ábrándos virág- és növényalakzatokkal szeszélyesen összefonódva, az antik világ ornamentikájának elemei helyi, személyi, vagy tárgyi vonatkozású motívumokkal, fegyverekkel, czímerekkel és emblèmekkel vegyülnek.

h_inihierounyadi Mátyás az elfoglalt Bécsben halt meg szélhűdés miatt 1490. április 6-án.

Posted in Gerencsér Csaba, magyar, sakk, sakktörténet | Leave a Comment »

A királynők nem halnak meg – 2. rész

Posted by sakkjatszma - január 15, 2009

a_inihomil királynőről Berzeviczy Albert írt egy nagyon terjedelmes könyvet, sok kutatás után, 1908-ban. Neki köszönhető, hogy igen sokat tudunk Beatrixról. A következőkben az ő könyvéből idézek, és a képeket is főként onnan vettem át. Az iniciálék viszont a „Bibliotheca Corviniana” kódexeiből lettek átvéve, mely 2000-2500 kötetes könyvtár volt a király budai palotájában. Beatrix is rendelkezett saját kódexekkel a corvinák között. Ma még a világban 219 Mátyás corvina lelhető fel, de itthon csak 53.

i_inihomilme Beatrix mellszobra Berzeviczy könyvéből:

beatrix_mellszobra

Beatrix mellszobra a bécsi udvari múzeumban volt 1908-ban.

Most egy ideig Berzeviczy lesz a krónikásunk:

b_iniransanuseatrix és nászkísérete útjokat Nápolytól a magyar földig harmadfél hónap alatt tették meg s eltekintve a hajóúttól, a lovagláshoz szokott királykisasszony úgy látszik mindvégig lóháton utazott, legföllebb hordszéket használt talán néha. Mátyás azonban már Pettauba elküldte a pompás kocsikat, melyek anyját s nejét voltak haza hozandók; az, a melyikben Erzsébet és Beatrix helyezkedtek el, egészen be volt aranyozva s reá skófiumos zöld bársonytakaró borítva; az ülések vánkosai aranyszövetből s a cselédek ruhái, valamint a lovak takarói és csótárai aranygombos bársonyból voltak. Aranyos díszben pompázott a többi hét kocsi is és mindegyiket egyforma színű hat-hat mén húzta. Egy szemtanú megjegyezte jelentésében, hogy ilyen pompás fogatokat sohasem látott. (Erzsébet Mátyás édesanyja, Szilágyi Erzsébet. Látható, hogy Pettauban, magyar területen fogadták Beatrix-ot és nászkíséretét. A helység a Dráva mellett található, ma Szlovéniában Ptuj a neve. A rómaiak korában már ismert volt Poetovio néven, rajta keresztül vezetett a római út Aquileia-ból Magyarországra. Beatrix és kísérete azonban biztonsági okokból nem ezen az úton, hanem az ausztriai Villach felől érkeztek ide. Az alábbi térképen látható a római útvonal és Villach helyiség is. Poetovio a Dráva mellett látható. )

romai_ut_poetoviopettau

pettau_card

Pettau (Ptuj, Poetovio) későbbi képe a Drávával a monarchia idején

a_ini55 vidéket, melyen áthaladt: a Balaton haldús vízsíkját, már akkor is borairól híres, hegyes, lombos környékét, az Árpádházi királyokra emlékeztető tihanyi monostort, csak hólepeltől borítva láthatta a jövevény s fagyos hidegben közeledett az akkor mocsaras vidékű városhoz, Székesfehérvárhoz, melynek belső, várszerű részét 1473-ban sietve építteté s erősítteté meg újra Mátyás, és melynek közelében, deczember hó 10-ikén, keddi napon ment végbe a fejedelmi mátkapár találkozása.

v_inihomiliaeasárnap, 1476. deczember 22-én már reggel 8 órára hívta össze Sternach Waczlau báró, a király szertartásmestere az összes násznépet a várpalotába, melynek udvarán szállott lóra Mátyás és Beatrix, s innen indúlt a fényes menet – a király anyja az udvarhölgyekkel díszkocsikon, – a Boldogasszony templomába, a hol az esküvőnek kellett végbemennie. A királyi pár magas trónszékeken teljes fejedelmi díszben foglalt helyet, fejök fölött az aranyos mennyezetet főurak – köztük német és cseh herczegek – tartották. Az egyházi szertartást az esketéssel együtt most is Gábor egri püspök végezte, az ég áldását könyörögvén le az oltár előtt térdelő egybekeltekre, kik a szertartás végén ismét leszállván trónszékükről, az összegyűltek szerencsekívánatait fogadták. Elsőként Szilágyi Erzsébet üdvözölte fiát s menyét, azután a nápolyi herczeg, úgy a többiek. A szertartás befejeztével az előírt rendben vonúlt vissza a menet a palotához, hol a lakomát ezúttal a külföldi követektől hozott nászajándékok átadása követte. Az összes ajándékoknak, melyeket Beatrix e napokban kapott, értékét az egykorú krónika 100.000 forintra becsüli.  Ajándékokkal halmozták el különösen a birodalombeli városok is úgy, hogy «minden tárházak megtelének vala», ezeknek adományai közül följegyeztek harminczkilencz nagy arany billikomot, hat gyönyörű lovat és három «Ruthénországból» való vadászsólymot. Beatrix Stein György, a király tanácsosa, mint tolmács útján fejezte ki köszönetét az ajándékozóknak.

buda_metszete_schedel

BUDA A MÁTYÁS IDEJÉBEN. (A Schedel-féle krónika képe után.)

matyas_eremkepe

MÁTYÁS ÉREMKÉPE.(Nemzeti Múzeum.)

Posted in Gerencsér Csaba, magyar, sakkjátszma, sakktörténet, Uncategorized | Leave a Comment »