4. Az első magyar sakkozó

     1479. Az első magyar sakkozó, kit névszerint is ismerünk, Magyarország akkori királynője, Hollós Mátyás királyunk neje, a nápolyi királyleány: Aragóniai Beatrix volt, ki 1457-ben Nápolyban született, 1476-ban férjhezment Corvin Mátyás királyunkhoz, s Mátyásnak 1490-ben bekövetkezett halála után Nápolyban 1508-ban húnyt el.

      történelem feljegyezte, hogy 1479. év júliusában Mátyás király az Ulászló cseh királlyal való találkozásra Beatrix királynéval együtt páratlan fényűzéssel jelent meg, és időzött közel három hétig Olmüc-ben (Ma Olomouc, Csehország), amely akkor a magyar király fenn-hatósága alá tartozott, s ott az előző évben kötött békét is megerősítette.A Ransanus codex képén Mátyás és Beatrix fogadják Ransano nápolyi követet

Bonfini Antalnak, az olasz származású történetírónak, ki 1486-ban jött hazánkba, és 1495-ben írta meg krónikáját (Antonii Bonfinii civis asculani rerum Ungaricarum decades IV) köszönhetjük ez alkalomból a következő sakkadatot:

„A király Ulászlót, ki az átellenben levő szálláson várakozott, naponta azon figyelembe részeltette, hogy az úton áthaladva kegyesen eléje ment, és elkísérte a királyi közös lakószobába, ahol a kitűntetően fogadottal Beatrix jelenlétében meghitten és tréfásan elbeszélgetett, gyakran a királynével való sakkjátékra hívta fel: (quandoque latrunculus cum Regina ludere jubebat) ami a későbbi meghiúsult házassági tervnek kezdete volt. (Az utolsó passzus azon tárgyalásokra vonatkozik, amelyek Mátyás halála után Beatrix és Ulászló között házasságkötés céljából folytatódtak, de frigykötésre nem vezettek)”

 Beatrix személyes érdeklődését a tudomány és irodalom iránt kiemelik mindazok az olasz írók és szónokok, a kiktől jellemrajzait bírjuk; Bonfin százada legbölcsebb asszonyának mondja, ki a tudományokban rendkívül gyönyörködött; Coelius Calcagnini szerint szerette a művelt elméjű embereket, mindenünnen magához hívta s gazdagon jutalmazta a tudósokat, Christoforo Persona az ókor nagyszellemű s a tudományokat pártoló nőivel hasonlítja össze, Galeotti pedig kiemeli a latin írók idézésében való készségét és azt, hogy ősei módjára mindig olvas, vagy fölolvasást hallgat. Ezeknél az általános magasztalásoknál értékesebb a már említett Ransanus püspök közlése, ki Magyarországról írt műve bevezetéseül szánt s Mátyáshoz intézett ajánlásábanelmondja, hogy munkája megírására tulajdonképen Beatrix buzdította, ki neki bizonyos codexet is adott át, melyben Attilától egész a Mátyás koráig ismertetve voltak Magyarország fejedelmei. Ugyanez a Ransanus a királyi pár általi fogadtatása alkalmával tartott beszédében Beatrixnak erényei mellett csodálatos, nagy elméjéről is magasztalólag szólt, őt szellemi tekintetben is Mátyással vetélykedőnek mondván. Naldus Naldius firenzei humanista író 1485 táján a Mátyás budai könyvtárának dicsőítésére írt költeményét ajánlólevéllel kísérte, melyben Beatrixot mint Mátyás bölcs tanácsadóját ünnepli, de kiemeli vallásossága mellett a régi írók műveiben való nagy jártasságát is. Philippus Bergomensis már Mátyás halála után a királynénak szintén a «szép-tudományok» iránti buzgó s már gyermekkorából eredő fogékonyságát, a történetben, bölcsészetben való beható ismereteit s innen eredő ékesszólását dícséri, mely kortársait állítólag annyiszor bámulatra ragadta.

 A Ransanus codex képén Mátyás és Beatrix fogadják Ransano nápolyi követet

 gen érdekes Bonfini szövegének első magyar fordítása Heltai Gáspártól, amely Magyar Krónika címen 1575-ben jelent meg, mert az első magyar szöveg, amelyben játékunk neve előfordul:

„Mátyás király mindennap megyen vala az ő atyjafiának László királynak szállására és úgy hozza vala őtet által az ő szállására. És bevivén őtet az ő ágyasházába, ott csúfolkodnak vala az Beatrix királyné asszonynyal nagy vig beszédekkel. Gyakorta meghagyá Mátyás király, hogy Beatrix királyné asszony okstáblás vitézjátékot játszodozna László királlyal; oly nagy tisztességet teszen vala néki Mátyás király nagy szeretettel.”

árki István 1872-ben megjelent „A sakkjáték tankönyve” című művében a történelmi részben fentebbi sakkadatot közli és tőle elválasztottan a tanulmányok című részben egy ötlépéses végjátékot ad, mint a Beatrix királynő és Ulászló között váltott egyik játszma befejezését. Ez nem tekintendő egyébnek, a szerző sem kívánta másnak tekinteni, mint a tárgyat élénkítő poetica licentiá-nak, hiszen azon időben a bábok menetmódja – miként alább látni fogjuk – még valószínűleg lényegesen elütött a maitól.

sak a mohácsi vész után bukkanhatunk újabb sakkemlékre Magyar-országon. Nádasdi Tamás nádor írt egy levelet egy magyar főúrnak Battyhányi Ferencnek, hogy az országban tartózkodik egy híres olasz sakkmester Oliver Jeromos, és felkérte, hogy sakkozzon vele. Azt nem tudjuk, hogy játszottak-e. A levél Sárváron, 1557 február 28-án kelt. Csak hozzáteszem, hogy Batthányi 1497-ben született, 18 évvel Beatrix sakkjátéka után. Még később játszottak Madridban olasz sakkozók a spanyol király udvarában Ruy Lopezékkel, 1574-ben. Majdnem száz évvel Beatrix után. Leonardo da Cutri és Paolo Boi személyéről van szó. A Siracusa-i Paolo Boi állítólag járt Magyarországon is. Madridból Lisszabon után Nápolyba tért vissza 1575-ben, és az urbinoi herceg palotájában lakott. 1598-ban, 70 éves korában Nápolyban megmérgezték. Beatrix már 90 évvel ezelőtt meghalt. De elhozta a sakkjátékot Magyarországra.

 legenda szerint hazánkban az Aragóniai Beatrix kiséretében érkezett itáliai, nápolyi szakácsok honosították meg a marcipánt. Mátyás király és Beatrix lakodalmán a számtalan finomság között ugyanis egy marcipánból készült sakk-készlet örvendeztette meg a vendégsereget.

Aragóniai Beatrix márvány mellszobra a Louvre-ban

Mátyás és Beatrix a Hieronymus codexben

Mint korábban már olvasható volt, Beatrix apai ágon a spanyol királyi családból származott. Magyarországról az ő ittléte alatt nem ismeretes sakkjátszma. Még azt sem tudjuk, hogy még a régi szabályok, vagy már az újak szerint sakkozott-e. Lucena az 1497-ben megjelent művében még beszél régi és új sakkról, de könyvében az új sakk dominál. Azonban abból az időszakból találtak egy játszmát Spanyolországban. Az európai sakk legrégebben feljegyzett játszmáját egy XV. századbeli 41 oldalas katalán nyelvű kéziratban fedezték fel. Scachs d’amor című versét Castellvi, Fenollar és Vinyoles jegyezték le. Kiadták Valenciában, Spanyolországban, 1499-ben. A játszmát 1475 körül Valenciában játszhatta Francesco di Castellvi, Narcis Vinyoles (1447-1517) valenciai katalán költő ellen. A játszmát Bernat Fenollar kommentálja.  A játszma Mars (világos) és Vénusz (sötét) küzdelmét jelképezi. Mars a szerelem istene képében piros figurákkal, Vénusz a dicsőség istennője képében zöld figurákkal játszik. Ezt már az új európai sakk szabályai szerint játszották, és az első ilyen dokumentált játszma. Minden fogyatékossága ellenére ez már a mi sakkunk:

MARS – VÉNUSZ

1.      e4              d5

2.      exd5          Vxd5

3.      Hc3           Vd8

4.      Fc4            Hf6

5.      Hf3            Fg4

6.      h3              Fxf3

7.      Vxf3          e6

8.      Vxb7         Hbd7

9.      Hb5           Bc8

10.  Hxa7         Hb6

11.  Hxc8         Hxc8

12.  d4              Hd6

13.  Fb5+         Hxb5

14.  Vxb5+       Hd7

15.  d5              exd5

16.  Fe3            Fd6

17.  Bad1         Vf6

18.  Bxd5         Vg6

19.  Ff4            Fxf4

20.  Vxd7+       Kf8

21.  Vd8 matt.

Ez volt a befejező állás:

A kéziratot 1905-ben fedezte fel a jezsuita P. Ignasi Casanovas. A spanyol polgárháború alatt elveszett. Castellvi gyakori látogatója volt a spanyol Aragóniai Ferdinánd király(1452-1516) udvarának, 1506-ban halt meg. Vinyoles politikus és író volt Valenciában. Vinyoles felesége annak a bankárnak az unokahúga volt, aki pénzügyileg támogatta Kolumbusz első expedícióját. Vinyoles beszélt katalán, kasztíliai, latin és olasz nyelven. Fenollar apát Ferdinánd király levelező titkára volt, emellett a Valenciai egyetem matematika professzora. Spanyolország legkorábbi könyvnyomtatóinak egyike volt. 1527-re vagy 1516-ra tehető halála ideje. Nem is járunk messze a nápolyi királyi udvartól, ahol Beatrix apja a szintén aragóniai Ferdinánd uralkodott.

Padlócsempe sakktábla mintázattal (1479-1485 között) a budai dominikánus templomból

Az esztergomi vár mai képe a királyi palota helyére sokkal később épült Bazilikával

z esztergomi vár mindkét fokáról ma is elragadó kilátás nyílik a kanyargó, hatalmas Dunára, melybe félszigetként nyúlik be az esztergomi promontórium, a mosolygó, virúló partvidékre, a Vértes-hegyláncz pilisvidéki magaslatára s a várral éppen szemben fekvő, egykor szintén megerősített Szent-Tamásról nevezett apátság dombjára, a túlparton pedig a Garam és Ipoly völgyeire. De ma csak sejteni tudjuk, hogy a Szent-István palotája ott állhatott, a harántosan függő sziklára épűlt déli csúcson, a hol egy kápolnaszerű helyiség régi oszlopok fölhasználásával ma eredeti román stíljében helyreállítva látható, s hogy talán a királyi palota alakúlt át a régi érseki székházzá, melynek egy-egy hatalmas boltíve ma is fölbukkan az omladékok között. Kétségkívül a formájában is teljesen átalakúlt, nagy részben leásott várhegy két legmagasabb csúcsán, a délin és éjszakin, voltak a főépületek a Mátyás korában is.

Az esztergomi vár Szent-István terme ma is látható

z Esztergomban özvegyül székelő Beatrix «Isten kegyelméből Magyar- és Csehország királynéjának s Ausztria herczegnőjének» nevezte magát állandóan edictumaiban, s még mindig bizonyos kormányzati jogokat gyakorolt; birtokadományozásait Ulászló megerősítette, a «királynéi városok» fölött, mint azt Mátyás halála után mindjárt tudtokra is adta, valósággal uralkodott, de a többiekhez is a fejedelmi jóakarat hangján intézte iratait. Az 1494. évtől kezdve jeleivel találkozunk annak, hogy Ulászló a királynénak a bányavárosok fölött gyakorolt jogait s onnan húzott hasznát korlátozni vagy elvonni igyekszik. 1496 elején Beatrix kénytelen volt lényegesen leszállítani udvartartását s mérsékelni költekezését. Az egykorú adólajstromok nyomán tudjuk, hogy Beatrixnak 1494-ben és 1495-ben még birtokai voltak Pilis-, Pest-, Nógrád- és Fejérmegyékben, – melyekre 1494-ben összesen 1187, 1495-ben már csak 918 forint adó volt kivetve. Mármarosmegyében Husztot, Szigetet s valószínűleg Rónaszéket bírta még 1495-ben is, és ugyanekkor birtokában kellett lennie az abaujmegyei Forró mezővárosnak is, mert ezt, minden tartozékaival egyetemben, 1498 végén adta zálogba titkárának, Stagnolo Gábornak.

500 augusztus havában Beatrix még Esztergomból leveleket írt rokonainak, üdvözölve unokaöcscsét, Francesco Gonzagát fia születése alkalmából; de már októberben tudták Velenczében, hogy elköltözni készűl Nápolyba, hová valószínűleg bátyja, a király hívta.

uszonnégy, magyar uralmi területen töltött, örömben és dicsőségben s azután megalázásokban és sanyarúságokban gazdag esztendő után Beatrix visszatérőben volt nápolyi hazájába, családjához, melynek köréből időközben kidőltek azok, kikhez legtöbb szeretettel ragaszkodott s mely utolsó harczát vívta a bukás elutasíthatatlan végzete ellen.

em tudjuk, hogy mely napon és hol érintette először a nápolyi területet; csak valószínűnek kell tartanunk, hogy a mint egykor Manfredoniában szállt hajóra, úgy most is ott kötött ki. 1501 márczius 16-ikán, hétfői napon, az esti órákban érkezett meg, Aversa felől jövet Nápolyban; bátyja a király személyesen ment néhány mérföldnyire elébe s fényes kísérettel hozta be a városba.

508 szeptember 13-ikáról a következő följegyzést olvassuk Notar Giacomo egykorú nápolyi krónikájában:

«Szeptember hó 13-ik napján, szerdán, 13 órakor Isten végzése szerint elköltözött ebből az életből Madamma Beatrice de Aragonia, Magyarország királynéja, a Castello Capuanában, a hol több napon át ápolta őt a két királyné-asszony, az anya és leánya. Felöltöztették őt fehér selyemruhába, koronával a fején, az országalmával kezében és brokát palásttal a hátán; így őrízte őt a fiatalabb királyasszony estig. »

írján a márványtáblába a következő fölírás van vésve:

«BEATRIX ARAGONEA PANNONIAE REGINA
FERDINANDI PRIMI NEAP. REGIS FILIA
DE SACRO HOC COLLEGIO OPT. MERITA
HIC SITA EST.
HAEC RELIGIONE ET MUNIFICENTIA SE IPSAM VICIT.»

Ulászló cseh, később magyar király éremképe

iután Mátyás Olmützben többi vendégeit is dúsan megajándékozta, július végén szétoszlott a fényes gyülekezet. Épen ideje volt, hogy Mátyás hazatérjen: nagy veszélyek és bajok várták erős keze beavatkozását. Míg az országban szárazság és dögvész pusztított, a török – Mátyás hite szerint a velenczeiektől bíztatva – Olaszország felől becsapott Erdélybe. A pestis veszélye miatt előbb maga is a felvidék «erdői által kellemes» helyein járt nejével, de kötelességétől szólítva megvált tőle s Beatrixot Kassa felé küldvén, ő maga székvárosába sietett.

któber hó vége felé már ismét együtt kellett lennie a királyi párnak Budán, mert ekkor érkezett híre a roppant győzelemnek, melyet a Mátyás két hős vezére, Báthori és Kinizsi, vezéreikhez méltó seregeikkel a Kenyérmezőn október 13-ikán vívtak ki Alibég török hada fölött s mely harminczezer török harczos életébe került. Mátyás sietett a diadalhírt nemcsak Rómába, hanem apósához, Ferrante királyhoz is levélben eljuttatni, Beatrix pedig bátyját, a calabriai herczeget értesítette a nagy eseményről. A király rendeletére minden templomban hálaadó istentiszteletet tartottak s Mátyás és Beatrix maguk is templomról-templomra jártak ájtatoskodni, s áldozataikat lerakni Isten oltáraira.

z 1480 év kezdetén Mátyás feleségével, Aragoniai Jánossal és bizonynyal Ferenczczel is Veszprém vidékén járván, január 25-ikén meglátogatta a Veszprém várostól éjszaknyugatra fekvő lövöldi karthauzi kolostort, melynek helyén most Városlőd község áll. János herczeg pápai legátusi hatalmánál fogva engedélyt adott arra, hogy a királyné és udvarhölgyei beléphessenek a kolostorba, valamint arra is, hogy a magas vendégek vacsorára húst ehessenek. A rövidre tervezett látogatás azonban váratlanul hosszúra nyult, mert Mátyás Lövöldön súlyosan megbetegedett. Felüdülvén s elutazván kíséretével, hálásan emlékezett meg a vendéglátó kolostorról; nagyobb összeget adományozott a karthauzi barátoknak házuk kiépítésére s egy halastó létesítésére, ezenkívül könyvtárukat is megajándékozta néhány könyvvel, melyek egyikén egy ma is látható följegyzés örökítette meg a király látogatását; e könyv kezdőbetűjének miniaturképe nőt ábrázol, kit egy szerzetes gyóntat, míg háta mögött angyal és ördög látható. Némi valószínűséggel lehet e kép nőalakját a talán épen Lövöldön gyónást is végzett Beatrix képmásának tartanunk.

unyadi Mátyás, saját levelének tanusága szerint e hadjáratot megelőzőleg üdülés és vadászat végett ment Budáról Tatára, abba a szép várba, melyet – a földig lerombolt réginek helyére – ő építtetett föl igen rövid idő alatt azon a kies, vízgazdag vidéken. E szórakozásában örömest osztozott a vadászati kedvteléshez már gyermekkorában hozzászokott Beatrix. Ő Magyarországon a vadászatnak mondhatni klasszikus talajára talált, mert a magyarok e hajlamot már nomád őseiktől örökölhették s földjük az egész középkoron át híres volt vadakban való változatos gazdagságáról. A Vértes árnyékos erdőségeiben gyakran fölhangzott a királyi pár vadászainak kürtje, ebfalkájának csaholása; Mátyásnak Buda környékén, Visegrád körül, Tatán nagyszerű vadaskertjei voltak, nemkülönben Zólyomban, Diósgyőrön és a Csepel-szigeten; ez utóbbi két uradalom, mint a királynét illető, a Beatrix tulajdonába ment át; a Csepelsziget gazdagsága szarvas-, őz-, nyúl-, dámgím- és egyéb vadban még II. Ulászló idejében is csodálat tárgya volt. A veszprémmegyei Puszta-Palotán, Várpalota határában, Mátyás egykori vadászkastélyának romjai most is láthatók, s Budához közel, az Érd melletti erdőben egy «Kutyavár»-nak vannak nyomai, melyben valószínűleg a királyi peczérek tanyáztak.

 vadászatok abban az időben többnyire zajos vígsággal s gyakran igen dús eredménynyel folytak le; egy, a XVI. század elején Estei Hipolit, akkor egri püspök birtokain megtartott medvevadászat élénk leírását épen olasz tollnak köszönhetjük. Beatrixnak legnagyobb öröme itt is a sólymokkal való vadászásban telhetett, melyet Magyarhonban már a XII. században gyakoroltak, s mely, hogy mennyire honos volt a Mátyás uradalmain, azt némely, a királyi sólymárok után elnevezett község is bizonyítja. Nálunk akkor még a folyóvizek szabályozatlanok lévén, a nagy mocsáros területeken roppant számban tenyészett a kócsag és egyéb gém, a sólyommal való vadászás legkedveltebb zsákmánya, a mi által különbözhetett leginkább e vadászatnem nálunk az olaszországitól, hol inkább a fogolyneműek elejtésére szolgált. Itt főleg a kerecsensólyom használata dívott, keresettek voltak a kisoroszországi és erdélyi sólymok, melyeket néha még az olaszok is szívesen cseréltek be tőlük kitanított vadászsólymokért. Ilyen sólyomcsere ügyében Beatrix is levelezett sógorával, a szintén nagy vadászként ismeretes ferrarai herczeggel.

A metszeten TATA a XVI. században

átyás könyvgyűjtő szenvedélye második házassága idejében érte el tetőpontját; őt az akkor még fejletlen könyvnyomtatás őstermékei nem érdekelték, csak a pergamentre írt, gazdag művészi ornamentikával s kötéssel ellátott kézirati codexek, melyek terén Európában elsőrendű kedvelő és gyűjtő volt, úgy hogy a leghírnevesebb firenzei miniaturista, Attavante, a Mátyás utolsó éveiben már majdnem kizárólag az ő számára dolgozhatott csak s a Beatrix számára, ki koronkint külön megrendeléseket is tett nála s egy ízben 318 aranyat fizettetett neki, úgy hogy azt az összeget, melyet a magyar udvar könyvmásolásokra és azok művészi díszére fordított, évi 30000 arany forintra lehet becsülni.

 Corvin-codexek belső festői díszítése, melybe illesztve Beatrixnak nem kevesebb mint tizenkét előttünk ma ismert miniatur-arczképe fordúl elő, fantasztikus mesevilágba vezet bennünket, a melyben a formák változatos gazdagsága vetélkedik a színek és az aranyozás pompájával. Képzeleti csodalények, emberi és állati alakok vannak benne ábrándos virág- és növényalakzatokkal szeszélyesen összefonódva, az antik világ ornamentikájának elemei helyi, személyi, vagy tárgyi vonatkozású motívumokkal, fegyverekkel, czímerekkel és emblèmekkel vegyülnek.

unyadi Mátyás az elfoglalt Bécsben halt meg szélhűdés miatt 1490. április 6-án.

me Beatrix mellszobra Berzeviczy könyvéből:

Beatrix mellszobra a bécsi udvari múzeumban volt 1908-ban.

Most egy ideig Berzeviczy lesz a krónikásunk:

eatrix és nászkísérete útjokat Nápolytól a magyar földig harmadfél hónap alatt tették meg s eltekintve a hajóúttól, a lovagláshoz szokott királykisasszony úgy látszik mindvégig lóháton utazott, legföllebb hordszéket használt talán néha. Mátyás azonban már Pettauba elküldte a pompás kocsikat, melyek anyját s nejét voltak haza hozandók; az, a melyikben Erzsébet és Beatrix helyezkedtek el, egészen be volt aranyozva s reá skófiumos zöld bársonytakaró borítva; az ülések vánkosai aranyszövetből s a cselédek ruhái, valamint a lovak takarói és csótárai aranygombos bársonyból voltak. Aranyos díszben pompázott a többi hét kocsi is és mindegyiket egyforma színű hat-hat mén húzta. Egy szemtanú megjegyezte jelentésében, hogy ilyen pompás fogatokat sohasem látott. (Erzsébet Mátyás édesanyja, Szilágyi Erzsébet. Látható, hogy Pettauban, magyar területen fogadták Beatrix-ot és nászkíséretét. A helység a Dráva mellett található, ma Szlovéniában Ptuj a neve. A rómaiak korában már ismert volt Poetovio néven, rajta keresztül vezetett a római út Aquileia-ból Magyarországra. Beatrix és kísérete azonban biztonsági okokból nem ezen az úton, hanem az ausztriai Villach felől érkeztek ide. Az alábbi térképen látható a római útvonal és Villach helyiség is. Poetovio a Dráva mellett látható. )

Pettau (Ptuj, Poetovio) későbbi képe a Drávával a monarchia idején

 vidéket, melyen áthaladt: a Balaton haldús vízsíkját, már akkor is borairól híres, hegyes, lombos környékét, az Árpádházi királyokra emlékeztető tihanyi monostort, csak hólepeltől borítva láthatta a jövevény s fagyos hidegben közeledett az akkor mocsaras vidékű városhoz, Székesfehérvárhoz, melynek belső, várszerű részét 1473-ban sietve építteté s erősítteté meg újra Mátyás, és melynek közelében, deczember hó 10-ikén, keddi napon ment végbe a fejedelmi mátkapár találkozása.

asárnap, 1476. deczember 22-én már reggel 8 órára hívta össze Sternach Waczlau báró, a király szertartásmestere az összes násznépet a várpalotába, melynek udvarán szállott lóra Mátyás és Beatrix, s innen indúlt a fényes menet – a király anyja az udvarhölgyekkel díszkocsikon, – a Boldogasszony templomába, a hol az esküvőnek kellett végbemennie. A királyi pár magas trónszékeken teljes fejedelmi díszben foglalt helyet, fejök fölött az aranyos mennyezetet főurak – köztük német és cseh herczegek – tartották. Az egyházi szertartást az esketéssel együtt most is Gábor egri püspök végezte, az ég áldását könyörögvén le az oltár előtt térdelő egybekeltekre, kik a szertartás végén ismét leszállván trónszékükről, az összegyűltek szerencsekívánatait fogadták. Elsőként Szilágyi Erzsébet üdvözölte fiát s menyét, azután a nápolyi herczeg, úgy a többiek. A szertartás befejeztével az előírt rendben vonúlt vissza a menet a palotához, hol a lakomát ezúttal a külföldi követektől hozott nászajándékok átadása követte. Az összes ajándékoknak, melyeket Beatrix e napokban kapott, értékét az egykorú krónika 100.000 forintra becsüli.  Ajándékokkal halmozták el különösen a birodalombeli városok is úgy, hogy «minden tárházak megtelének vala», ezeknek adományai közül följegyeztek harminczkilencz nagy arany billikomot, hat gyönyörű lovat és három «Ruthénországból» való vadászsólymot. Beatrix Stein György, a király tanácsosa, mint tolmács útján fejezte ki köszönetét az ajándékozóknak.

BUDA A MÁTYÁS IDEJÉBEN. (A Schedel-féle krónika képe után.)

MÁTYÁS ÉREMKÉPE.(Nemzeti Múzeum.)

A tűzijátékok szikráit a zseniális magyar sakkozó Breyer Gyula (1893-1921) lobbantotta lángra közel száz évvel ezelőtt. A második ma is fényesen világítja be a magyar és egyetemes sakkozás égboltját. Mindkét játszma zseniális, végül ráadásként egy Breyer feladvány.

Nomination: ‘Sakkfigurák 6 nyelven’
Francia védelem
Köln, 1911.
Barton Breyer
1.e4 e6 2.d4 d5 (később Breyer nézete szerint itt 2… b6 a legjobb folytatás) 3.Hc3 dxe4 4.Hxe4 Hd7 5.Hf3 Hf6 6.Fd3 Hxe4 7.Fxe4 Hf6 8.Fd3 c5 9.dxc5 Fxc5 10.Fg5 0-0 11.Ve2 (a hosszúsánc gondolatával, de az csak 10… Fe7 esetén jöhetett számításba. 10.0-0 volt a helyes lépés) 11… h6 12.Fh4 (Ez már hiba! A helyes folytatás 12.Fd2 volt) 12… Va5+ 13.c3 Hd5 14.b4? (sáncolni kellett volna, világos csak az azonnali áldozattal számolt) 14… Va3! 15.Vc2 Fxb4! (ilyesmit Breyer még gyorsjátszmában sem hagyott ki) 16.cxb4 Hxb4 17.Fh7+ (világos ezzel a közbeiktatott lépéssel vélte tisztelőnyét megtartani) 17… Kh8 18.Vb1 Vc3+ 19.Kf1 g6 (világos el is felejtheti a tisztelőnyt, ehelyett hátrány és rossz királyállása maradt) 20.Fe7 Hc2 21.Fxf8 (látszólag világos mégis tisztelőnyben maradt) Kxh7 22.Ke2 (ragaszkodik a tisztelőnyhöz. Erre viszont újabb fenyegetés következik) 22… b6 (most csak 23… Fa6+ 24.Kd1 Bd8+ 25.Kc1 Ha3+, majd matt volt a fenyegetés. Világos ezt még kivédi) 23.Kd1 Fb7 24.Fe7 (a huszár a bástyák védtelensége miatt nem volt üthető, emellett a Bd8+-ot védeni kellett, mert arra matt következett volna) 24… Hxa1 25.Vc1 Fxf3+ 26.gxf3 Vxf3+ világos feladta. 0:1. 27.Kd2-re Be8 28.Fh4 g5 következik. Félelmetes teljesítmény egy 18 éves fiatalembertől.
Eddig elért szép eredményei ellenére egyesek még mindig lebecsülték a fiatal mestert, így Balla Zoltán is, aki az első Magyar Nemzeti Verseny győztese volt Győrött, 1906-ban. A pöstyéni versenyen egy egészen gyanús változatot játszott meg Breyer ellen, mert le akart térni az ismert útról. De éppen ez kellett Breyernek, hiszen ő akkor volt elemében, ha a játék nem a szokott mederben folyt. Breyer ezúttal is, – mint mindig hasonló körülmények között – a táblánál megtalálta a megdöntést. Íme, az annak idején híressé vált, de ma már kevésbé ismert játszma:
Hármas huszárjáték
Pöstyén, 1912.
Breyer Gyula Balla Zoltán
1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3.Hc3 f5? (ez a lépés sokkal inkább játszható 3.Fb5 után a spanyol megnyitás Jänisch cselében) 4.d4 (világos most áttérhetett volna 4.Fb5-tel a Jänisch cselbe, ahol az f5 lépés már játszható. Most azonban a túl korai f5 büntetése következik) 4… fxe4 5.Hxe5 Hf6 (ha 5… Hxe5, akkor 6.dxe5 Fb4 7.Vd4 világos nagy fölényével) 6.Fc4 d5 7.Hxd5! (Breyer félelmetes huszárjai megjelentek a centrumban, ami már fél győzelem. Sötét számolt ezzel a lépéssel, de elnézte a két lépés múlva lehetséges fordulatot.) 7… Hxd5 8.Vh5+ g6 9.Hxg6 hxg6 (sötét csak most vette észre, hogy 9… Hf6-ra 10.Ff7+!! mattra vezet: 10… Kxf7 11.He5++ és Kg8 vagy Kg7-re 12.Vf7 matt. 11… Ke7-re pedig 12.Vf7+ Kd6 Hc4 matt. Végül 11… Ke6-ra 12.Vf7+ Kf5 g4 matt következik. Ha sötét nem üti le az f7-futót, akkor 10… Kd7, és a 7-lépéses mattot a diagramból kiindulva követhetjük:

11.Vh3+! Kd6 12.Ff4+ He5 13.Va3+ Kc6 14.Hxe5+ Kb6 15.Vb3+ Ka6 (vagy Ka5) 16.Va4+(vagy Hc4+) Kb6 (vagy Ka6) 17.Hc4 matt (vagy Va4 matt).
Az öt mattot érő kitérő után folytassuk a játszmát:
10.Vxg6+ (sokkal erősebb mint 10.Vxh8, amire Vf6! következett volna.) 10… Kd7 11.Fxd5 Ve8 12.Ff7 (a huszárok megnyitották a futópárnak a győzelemhez vezető utat) Ve7 13.Fg5 He5 (A sötét vezér ellépésére: 13… Vb4+ 14.c3 Vd6 15.Fe8 matt ) 14.Vf5+1:0. Már vége is. Sötét vezére elveszett.

A játszma megtalálható Paul Keresz megnyitáselméleti könyvében: „Theorie der Schach-Eröffnungen”(Berlin, 1952.) Az I. kötet már első példának említi a játszmát az első oldalon ahol elkezdődnek az elemzések. Ez is a játszma rangját emeli.
Én azonban e két játszmát a „Magyar Sakkélet”-ből válogattam. Az 1951. évi szám 272. oldalán dr. Asztalos Lajos cikke található 8 Breyer játszmával. A cikk címe: Egy évszázad sakkélete, Breyer Gyula. Az utóbbi játszma egy külön címet is érdemelne: „egy évszázad játszmája”, egy 19 éves magyar géniusz „művészi alkotása”.
Rövid életének legnagyobb sikerét a Berlini Nemzetközi Versenyen érte el 1920-ban. Annak végeredménye:
I. Breyer 6,5 pont
II.-III. Bogoljubov és dr. Tartakower 5,5 pont
IV. Réti 5 pont
V.-VII. Maróczy, Mieses és dr. Tarrasch 4,5 pont
VIII. Sämisch 3,5 pont
IX. Leonhardt 3 pont
X. Spielmann 2,5 pont.
Élete utolsó két évében állandóan betegeskedett tüdejével, szíve pedig – mint ő maga mondta – „rozoga” volt.
Réti Richárd nagymester nem egyszer mondta, hogy azok a sakkelképzelései, melyeket a „Neuen Ideen im Schachspiel” című, feltűnést keltő könyvében vázolt, nagyrészt a Breyerrel folytatott társalgásai nyomán alakultak ki benne. Így a hypermodern vagy új-romantikus iskola megalapításában Réti és Nimzovics mellett Breyernek is nagy érdemei vannak.
Jól játszott Breyer még az 1921. évi bécsi versenyen is, bár a mindinkább elharapódzó betegség nem engedte meg, hogy teljes erejét kifejtse. Harmadik lett a győztes Sämisch és Euwe mögött, megelőzve egy sor jónevű mestert.
Nehéz sorsán igyekezett enyhíteni egy orvos barátja, aki gyógyította, segélyezte és gyógyszerekkel ellátta, de az élet számára megmenteni – sajnos – már nem tudta. 28 éves korában, 1921 decemberében meghalt.
Mint embert könnyű jellemezni: egyszerű, csendes, szerény, szorgalmas, jóindulatú ember volt. Sokkal nehezebb megállapítani sakkozói mivoltát. Annyi bizonyos, hogy bár csak töredékét nyújthatta képességeinek, igen eredményes versenyző, rátermett gyorsjátékos, pontos és mély elemző, ügyes feladványfejtő és szerző, amellett nagy gondolkodó és elméletkutató, tehát vérbeli sakktehetség volt. Emlékezetes marad kassai vakszimultánja 25 ellenfelével szemben, ami abban az időben világrekordszámba ment. Mindenképp meg kell említeni, hogy a Budapesti védelem elméletének kidolgozásában jelentős szerepe volt. Abonyi István tanítványa volt, aki viszont feltalálta a Budapesti védelmet és ugyancsak szimultán világrekorder volt a normál szimultánban. A képen éppen Abonyival a Budapesti védelmet állították fel a táblán 1917-ben, Balatonfüreden.
Kortársai nem értették meg teljesen, excentrikusnak, bizarrnak tartották, de a mai kor megérti a zseniális művészt és érdemei szerint méltányolja.
Az itt látható Breyer mattfeladványt az 1924. évi „Győri tornakönyv”-ben találtam, melyet mindenki meg fog oldani. Ezért a megoldás csak megerősítésként a következő cikkemben lesz látható.

Matt 2 lépésben

- Gerencsér Csaba -

— Gerencsér Csaba —

Tegyük fel a kérdést, miért? Fiatalon megmérkőzött La Bourdonnais-vel, és legyőzte 13:12-re, igaz gyalogelőnyös játszmákban.

Löwenthalt ő tanította sakkozni, majd vele együtt vezették azt a levelezési mérkőzést, melyet a párizsi Café de la Régence (a sakkozás Mekkája) és a pesti Wurm kávéház vívtak meg 1843 és 1845 között. A Szén – Löwenthal – Grimm csapat 2:0-ra nyert.Szén számos igen szép tanulmányt alkotott. Egyikük Walker könyvének címlapjára került a következő megjegyzéssel: „Difficult exercise by Mr. Szén of Hungary”. (The Art of Chess – Play by George Walker. Fourth edition, London, 1846).

Azonban a legjobb eredményt a világ első nemzetközi versenyén érte el 1851-ben, Londonban. Ez kieséses verseny volt 16 résztvevővel, ahol az 5. helyért is játszottak. Az első fordulóban két játszmát kellett nyerni, majd 4-et, 4-et.Az I. forduló: Szén – Newham 2-0. Ekkor Anderssen következett, aki ellen 2:1-re vezetett, és elhúzhatott volna 3:1-re, de egy néző bemondta a nyerő lépést, az úriember Szén pedig mást lépett, amivel vesztett.Végül Anderssen nyert 4:2-re. Az 5. helyért játszva: Szén – Horwitz 4:0, majd Szén – Kennedy 4:0. Ennél sokkal érdekesebb a verseny statisztikája a versenyzők teljesítményéről.

Lássuk a medvét! Ez alapján:

Nincs mit hozzáfűzni. Korábban Szén járt Európa jelentősebb városaiban, és ilyen ellenfelekkel is megmérkőzött mint Walker, Slous, von der Lasa, Bledow, Bilguier, Mayet, Falkbeer, Harrwitz, Boden. Természetesen járt a Café de la Régence-ban is, amit bizonyít, hogy a következő játszmát a kávéház újságjában, a „La Régence”-ban találtam meg az 1851 decemberi számban. Mivel kevésbé ismert ez a játszma, most kommentár nélkül megnézhetjük az eredeti „La Régence” diagrammal:

Olasz megnyitás

Párizs, 1851. június 6.

Schuller Szén

1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fc4 Fc5 4. 0-0 Hf6 5. d3 h6 6. Hc3 d6 7. He2 Fg4 8. Hg3 Hd4 9. c3 Hxf3+ 10. gxf3 Fh3 11. Be1 Fb6 12. f4 Fxe4 13. Fxf4 0-0 14. d4 d5 15. e5 dxc4 16. exf6 Vxf6 17. Vf3 Bfe8 18. Kh1 g5 19. Hh5 Vf5 20. Bg1 Kh7 21. Bg3 g4

A hadállás sötét 21. lépése után:

22. Bxg4 Fxg4 23. Vxg4 Vxg4 24. Hf6+ Kg6 25. Hxg4 Kf6 26. Bg1 h5 27. Hh6+ Kxf4 Világos feladta. 0:1.

Tehát Szén találkozott Morphy későbbi ellenfeleivel is (Slous, Anderssen, Harrwitz, Boden), de nem találkozhatott Morphy-val, mert abban az évben, amikor Morphy kilépett a sakkozás porondjára, vagyis 1857-ben Pesten himlőjárvány volt, és elvitte őt a „fekete halál”. De pályafutása a sakkozás területén egy „Szén-parádé”. Ő volt a magyar sakkozás első igazi nagykövete. Élt 1806-tól (Abonyi István a fővárosi levéltárban találta meg az adatot.) 1857. január 13-ig.

- Gerencsér Csaba -