ialatt Mátyás utóda Ulászló személyesen vezette a hadműveletet Székesfehérvár és Veszprém visszahódítása czéljából, Beatrix udvarát Esztergomban tartotta, kétségkívül az érseki várban, melyben a kincsekkel dúsan fölszerelt székesegyház s a Vitéz János érsektől épített s azóta nyomtalanúl elpusztult gyönyörű palota állott, termében az összes magyar királyok képeivel s a hol a Dunára néző pompás kerteket oszlopcsarnokok és födött folyosó ékesítette.
Az esztergomi vár mai képe a királyi palota helyére sokkal később épült Bazilikával
z esztergomi vár mindkét fokáról ma is elragadó kilátás nyílik a kanyargó, hatalmas Dunára, melybe félszigetként nyúlik be az esztergomi promontórium, a mosolygó, virúló partvidékre, a Vértes-hegyláncz pilisvidéki magaslatára s a várral éppen szemben fekvő, egykor szintén megerősített Szent-Tamásról nevezett apátság dombjára, a túlparton pedig a Garam és Ipoly völgyeire. De ma csak sejteni tudjuk, hogy a Szent-István palotája ott állhatott, a harántosan függő sziklára épűlt déli csúcson, a hol egy kápolnaszerű helyiség régi oszlopok fölhasználásával ma eredeti román stíljében helyreállítva látható, s hogy talán a királyi palota alakúlt át a régi érseki székházzá, melynek egy-egy hatalmas boltíve ma is fölbukkan az omladékok között. Kétségkívül a formájában is teljesen átalakúlt, nagy részben leásott várhegy két legmagasabb csúcsán, a délin és éjszakin, voltak a főépületek a Mátyás korában is.
Az esztergomi vár Szent-István terme ma is látható
z Esztergomban özvegyül székelő Beatrix «Isten kegyelméből Magyar- és Csehország királynéjának s Ausztria herczegnőjének» nevezte magát állandóan edictumaiban, s még mindig bizonyos kormányzati jogokat gyakorolt; birtokadományozásait Ulászló megerősítette, a «királynéi városok» fölött, mint azt Mátyás halála után mindjárt tudtokra is adta, valósággal uralkodott, de a többiekhez is a fejedelmi jóakarat hangján intézte iratait. Az 1494. évtől kezdve jeleivel találkozunk annak, hogy Ulászló a királynénak a bányavárosok fölött gyakorolt jogait s onnan húzott hasznát korlátozni vagy elvonni igyekszik. 1496 elején Beatrix kénytelen volt lényegesen leszállítani udvartartását s mérsékelni költekezését. Az egykorú adólajstromok nyomán tudjuk, hogy Beatrixnak 1494-ben és 1495-ben még birtokai voltak Pilis-, Pest-, Nógrád- és Fejérmegyékben, – melyekre 1494-ben összesen 1187, 1495-ben már csak 918 forint adó volt kivetve. Mármarosmegyében Husztot, Szigetet s valószínűleg Rónaszéket bírta még 1495-ben is, és ugyanekkor birtokában kellett lennie az abaujmegyei Forró mezővárosnak is, mert ezt, minden tartozékaival egyetemben, 1498 végén adta zálogba titkárának, Stagnolo Gábornak.
500 augusztus havában Beatrix még Esztergomból leveleket írt rokonainak, üdvözölve unokaöcscsét, Francesco Gonzagát fia születése alkalmából; de már októberben tudták Velenczében, hogy elköltözni készűl Nápolyba, hová valószínűleg bátyja, a király hívta.
uszonnégy, magyar uralmi területen töltött, örömben és dicsőségben s azután megalázásokban és sanyarúságokban gazdag esztendő után Beatrix visszatérőben volt nápolyi hazájába, családjához, melynek köréből időközben kidőltek azok, kikhez legtöbb szeretettel ragaszkodott s mely utolsó harczát vívta a bukás elutasíthatatlan végzete ellen.
em tudjuk, hogy mely napon és hol érintette először a nápolyi területet; csak valószínűnek kell tartanunk, hogy a mint egykor Manfredoniában szállt hajóra, úgy most is ott kötött ki. 1501 márczius 16-ikán, hétfői napon, az esti órákban érkezett meg, Aversa felől jövet Nápolyban; bátyja a király személyesen ment néhány mérföldnyire elébe s fényes kísérettel hozta be a városba.
508 szeptember 13-ikáról a következő följegyzést olvassuk Notar Giacomo egykorú nápolyi krónikájában:
«Szeptember hó 13-ik napján, szerdán, 13 órakor Isten végzése szerint elköltözött ebből az életből Madamma Beatrice de Aragonia, Magyarország királynéja, a Castello Capuanában, a hol több napon át ápolta őt a két királyné-asszony, az anya és leánya. Felöltöztették őt fehér selyemruhába, koronával a fején, az országalmával kezében és brokát palásttal a hátán; így őrízte őt a fiatalabb királyasszony estig. »
írján a márványtáblába a következő fölírás van vésve:
«BEATRIX ARAGONEA PANNONIAE REGINA
FERDINANDI PRIMI NEAP. REGIS FILIA
DE SACRO HOC COLLEGIO OPT. MERITA
HIC SITA EST.
HAEC RELIGIONE ET MUNIFICENTIA SE IPSAM VICIT.»
me Beatrix mellszobra Berzeviczy könyvéből:
