A királynők nem halnak meg – 2. rész

 királynőről Berzeviczy Albert írt egy nagyon terjedelmes könyvet, sok kutatás után, 1908-ban. Neki köszönhető, hogy igen sokat tudunk Beatrixról. A következőkben az ő könyvéből idézek, és a képeket is főként onnan vettem át. Az iniciálék viszont a „Bibliotheca Corviniana” kódexeiből lettek átvéve, mely 2000-2500 kötetes könyvtár volt a király budai palotájában. Beatrix is rendelkezett saját kódexekkel a corvinák között. Ma még a világban 219 Mátyás corvina lelhető fel, de itthon csak 53.

me Beatrix mellszobra Berzeviczy könyvéből:

Beatrix mellszobra a bécsi udvari múzeumban volt 1908-ban.

Most egy ideig Berzeviczy lesz a krónikásunk:

eatrix és nászkísérete útjokat Nápolytól a magyar földig harmadfél hónap alatt tették meg s eltekintve a hajóúttól, a lovagláshoz szokott királykisasszony úgy látszik mindvégig lóháton utazott, legföllebb hordszéket használt talán néha. Mátyás azonban már Pettauba elküldte a pompás kocsikat, melyek anyját s nejét voltak haza hozandók; az, a melyikben Erzsébet és Beatrix helyezkedtek el, egészen be volt aranyozva s reá skófiumos zöld bársonytakaró borítva; az ülések vánkosai aranyszövetből s a cselédek ruhái, valamint a lovak takarói és csótárai aranygombos bársonyból voltak. Aranyos díszben pompázott a többi hét kocsi is és mindegyiket egyforma színű hat-hat mén húzta. Egy szemtanú megjegyezte jelentésében, hogy ilyen pompás fogatokat sohasem látott. (Erzsébet Mátyás édesanyja, Szilágyi Erzsébet. Látható, hogy Pettauban, magyar területen fogadták Beatrix-ot és nászkíséretét. A helység a Dráva mellett található, ma Szlovéniában Ptuj a neve. A rómaiak korában már ismert volt Poetovio néven, rajta keresztül vezetett a római út Aquileia-ból Magyarországra. Beatrix és kísérete azonban biztonsági okokból nem ezen az úton, hanem az ausztriai Villach felől érkeztek ide. Az alábbi térképen látható a római útvonal és Villach helyiség is. Poetovio a Dráva mellett látható. )

Pettau (Ptuj, Poetovio) későbbi képe a Drávával a monarchia idején

 vidéket, melyen áthaladt: a Balaton haldús vízsíkját, már akkor is borairól híres, hegyes, lombos környékét, az Árpádházi királyokra emlékeztető tihanyi monostort, csak hólepeltől borítva láthatta a jövevény s fagyos hidegben közeledett az akkor mocsaras vidékű városhoz, Székesfehérvárhoz, melynek belső, várszerű részét 1473-ban sietve építteté s erősítteté meg újra Mátyás, és melynek közelében, deczember hó 10-ikén, keddi napon ment végbe a fejedelmi mátkapár találkozása.

asárnap, 1476. deczember 22-én már reggel 8 órára hívta össze Sternach Waczlau báró, a király szertartásmestere az összes násznépet a várpalotába, melynek udvarán szállott lóra Mátyás és Beatrix, s innen indúlt a fényes menet – a király anyja az udvarhölgyekkel díszkocsikon, – a Boldogasszony templomába, a hol az esküvőnek kellett végbemennie. A királyi pár magas trónszékeken teljes fejedelmi díszben foglalt helyet, fejök fölött az aranyos mennyezetet főurak – köztük német és cseh herczegek – tartották. Az egyházi szertartást az esketéssel együtt most is Gábor egri püspök végezte, az ég áldását könyörögvén le az oltár előtt térdelő egybekeltekre, kik a szertartás végén ismét leszállván trónszékükről, az összegyűltek szerencsekívánatait fogadták. Elsőként Szilágyi Erzsébet üdvözölte fiát s menyét, azután a nápolyi herczeg, úgy a többiek. A szertartás befejeztével az előírt rendben vonúlt vissza a menet a palotához, hol a lakomát ezúttal a külföldi követektől hozott nászajándékok átadása követte. Az összes ajándékoknak, melyeket Beatrix e napokban kapott, értékét az egykorú krónika 100.000 forintra becsüli.  Ajándékokkal halmozták el különösen a birodalombeli városok is úgy, hogy «minden tárházak megtelének vala», ezeknek adományai közül följegyeztek harminczkilencz nagy arany billikomot, hat gyönyörű lovat és három «Ruthénországból» való vadászsólymot. Beatrix Stein György, a király tanácsosa, mint tolmács útján fejezte ki köszönetét az ajándékozóknak.

BUDA A MÁTYÁS IDEJÉBEN. (A Schedel-féle krónika képe után.)

MÁTYÁS ÉREMKÉPE.(Nemzeti Múzeum.)